A pálinka, amit csak a nagypapám tud igazán jól elkészíteni

A pálinka minden nagyobb családi ünnepségen előkerül. A nagypapám saját kezűleg készíti a pálinkákat, és ezekből mindenkinek küld legalább egy üveg kóstolót, ami azt jelenti, hogy bárkinél is tartjuk a családi összejöveteleket, pálinka mindig van az asztalon, hogy legyen mivel koccintani.

Amikor kisebb voltam, mindig izgatottan figyeltem, hogyan készíti nagypapám a pálinkát, de amikor kész lett és megszagoltam, mindig elfutottam, annyira rossznak tartottam. Mindig megkérdeztem őket, hogy miért isszák ezt a löttyöt, hiszen ez nem lehet finom. Aztán egyre nagyobb lettem és a szokásos „Igyál egy felest, és nem fogsz fázni!” vagy  „Igyál egy felest és elmúlik a megfázásod!” megszólalásokat sikerült letesztelnem, bár nem mondanám, hogy megszerettem a pálinkát, de fázni utána biztos, hogy nem fázom soha!

A nagypapám minden évben tart disznóvágást, olyankor az egész család ismét összegyűlik, hiszen itt mindenkinek megvan a saját feladata, meg van szabva, hogy ki mit csinál. Hajnalban felkelünk, hiszen a disznóvágást nem délután kettőkor kezdik el, koccintunk egy pálinkával és nekiállunk az aznapi feladatoknak. Anyukám utána mindig konstatálja, hogy az elkövetkező néhány hónapban nem kell bevásárolni, ennek pedig igazán örül, mivel minden alkalommal rá kell jönnie, hogy lassan mindennek egyre gyakrabban felmegy az ára.

Legutoljára karácsonykor gyűltünk össze, nagypapám pedig újabb kóstolót hozott nekünk, azonban odáig nem jutottunk el, hogy megkóstoljuk. Mivel egy kis oda nem figyeléssel a nagypapám a buszon felejtette a szatyrot, amiben az üveg volt és a sütemény, amit sütött. Mérgelődött egy sort, mondta a magáét, azonban ez már semmin sem segített. Én nem igazán szeretem a pálinkát, úgyhogy én a süteményeket jobban sajnáltam. Azóta is mindig előkerül ez a téma, és míg mi jót nevetünk ezen, nagypapám csak fogja a fejét, és nem hiszi el, hogy hogy tudott egy szatyrot elhagyni a buszon.