A pálinkafőzés igazi titka: az ital iránti szeretet

Itt a nyár, a gyümölcsszezon, megkezdődött a pálinkafőzés ideje. Most van az, hogy a zöldségesen sosem marad rajta a romlott gyümölcs sem, és főleg vidéken, cefre szagtól illatozik minden.

Szerencsére nagyapám is nagy pálinkafőző hírében áll, így most nem valami trendi új pálinkadivatról szeretnék beszámolni, hanem a házi praktikákról. Mert nincs is jobb, mint az igazi, jól megfőzött házi pálinka. De mi is annak a titka? Mitől lesz igazán jó? Most elmesélem nektek.

Az igazán jó pálinka attól jó, hogy a készítője belefőzi a szívét. Persze, természetesen csak képletesen szólva, de mégis az ízén érezhető, hogy benne van minden cefre iránti tisztelete és szeretete.

Nagyapám is minden alkalommal maga válogatja a gyümölcsöt, maga pucolja, darabolja, de az is előfordult már, hogy a bodza kimagozott gyümölcséből készült az isteni nedű.

Soha életében nem adott el egy cseppet sem, mindig azt mondta, ott romlana el minden, ha ezt pénzért csinálná. Csak a család ihatja az ő pálinkáját, na meg persze a haverok meccs nézés, vagy sütögetés közben, és emiatt csak olyat ad ki a kezéből, amit szívesen kóstoltat meg minden szerettével.

Szerencsére, mivel diplomás vegyész, tudja is, hogy mit csinál, így nem félünk, hogy ránk robbantja a házat. Nagy szakértelemmel rakja össze a házilag összeeszkábált pálinkafőző ketyerét, én pedig egy ideje átvettem tőle a gázpalack beszerzésének feladatát, hogy minden tuti legyen.

Egy ideig egy telepről hordtam, de meguntam a macerát és a cipekedést, és rákerestem a neten, hol van még gázpalack eladó. Kiderült, hogy nem is kell sehová mennem, mert ez is, mint ma már majdnem minden, megrendelhető a neten, és ki is szállítják az általam kért helyszínre, egy előre leegyeztetett időpontban.

Mióta erre rájöttem, innen rendelem, és még egyszer sem csalódtam.

És nyilván ez is egy fontos aspektus, hiszen a megfelelő hőmérséklet biztosítása elengedhetetlen, ha jó pálinkát akar készíteni az ember.

Meg persze az is fontos, hogy elégedett legyen ő maga és büszke arra, amit csinál. Olyan szeretet övezi a kész terméket, hogy néha megkockáztatom, a legtöbb ember nem kap annyi szeretetet, mint ezek az üvegek.

Sokszor mosolygunk, mikor kihallgatjuk, ahogyan dédelgeti, szeretgeti őket, és sok esetben még beszélget is velük.

Mint a mamám a virágokkal. És csodálatosan szépek. El tudom képzelni, kissé elrugaszkodott fantáziával, hogy ez is hatással van a nedűre.

Mert egy biztos: a nagyapám házi pálinkájánál jobbat sosem ittam. Ez tény. Lehetett az akár milyen hiper-szuper technikával előállított ital, lehetett akár mekkora gyár mögötte, vagy nagy szakértelem, olyan jó még sosem volt, mint az övé, egyik sem.

Hiszem, hogy a kulcs itt is a szeretet, ami átfonja az egész környezetet, ahol ezek az italok készülnek. És azt is, hogy azok az emberek, akik pénzért árulják az italt, sosem fognak tudni olyan minőséget hozni, mint az én nagyapám, lent a garázsban, a házi készítésű készülékkel.