Tartós bérlet pálinkafőzdének is

Falusi embereknél már évszázadok óta az a szokás, hogy amit megtermelnek gyümölcsöt a kertjeikben, földeikben, azt az otthoni eszközök segítségével befőzik lekvárnak, befőttnek vagy épp pálinkának. Kinek ugye mi a fontosabb, vagy kinek mit engedélyez az asszony.  Nálunk is ez a metódus, ugyanis édesapámék kialakítottak egy kis férfi klubbot, a házunk pincéjében, ahol tudják űzni ezt a férfi szórakozást.

A volt főnököm ennél viszont sokkal furcsábban képes pálinkához jutni. Világéletében Budapesten lakott, társasházban, tehát a kerti munka, mint fogalom, számára ismeretlen. Pár éve viszont, amikor először megkóstolta édesapám pálinkáját, elhatározta, hogy ő is nekilát a pálinkafőzésnek. Keresett egy telket, ami viszonylag közel van a lakásához, viszont pont annyira távol, hogy már a családtagjai ne akarjanak vele tartani ezeken a kis kiruccanásain. Talált is egy idős házaspárt, akinek egy kis faluban, nem messze Budapest közigazgatási határától, volt egy kis szőlője, meg hozzá egy aprócska présház, még csak pince sem tartozott hozzá. Megvenni nem akarta, mert tudta, hogy nála az ilyen hobbik viszonylag múlandóak. Nem is értem, hogy lehet sikeres cégvezető, amikor a magánéletben a legkisebb problémák miatt is a visszatáncolás lehetőségét választja. Szóval felmérte ezt a kis telket, az aprócska présházzal együtt, azon nyomban ki is bérelte azt.

Rendbe tette a kis szőlőst, beszerzett egy pálinkafőző szerkezetet, és kicsit a saját képére formálta a telken álló kis épületet, egy amolyan igazi menedéket épített belőle, ami a legtöbb középkorú férfinak az álma. Egyszer lehívta a telekre az egész céget, hogy kicsit lazítsunk és kirúgjunk a hámból. Nem egy óriási mamut céget kell elképzelni, de azért szűk negyven fő többletet jelentettünk a kis telken. Ami csak azért jelentett problémát, mert céges autókkal érkeztünk, és valahogy senki sem akart józan sofőrködni, ezért kénytelenek voltunk ott aludni. De mivel ezek már nem is céges autók voltak, hanem egy flottakezelő cégtől tartós bérleti szerződés keretein belül üzemeltetett gépjárművek, ezért senki nem merte kockáztatni a haza utat. Ha pár héttel korábban történt volna mindez, akkor még talán találtunk volna egy-két bátor vállalkozó szellemű, notórius jogosítvány vesztőt, mert akkor még megvoltak a régi, rozoga céges autók. De így, hogy azokat már eladtuk és tartós bérletet kötöttünk sokkal jobb konstrukciókkal, már senki nem merte kihívni a sorsot.

Ahogy körbevezetetett minket, nem tudtam megállni, hogy ne kotnyeleskedjek bele a dolgába, ezért félig gonosz mosollyal az arcomon megkérdeztem tőle, hogy mindez szép és jó, amit eddig megvalósított ezen a gyönyörű helyen, de mégis honnan akar majd gyümölcsöket szerezni a pálinkába? Ugyanis csak szőlő volt a telken, semmilyen egyéb más pálinka alapanyag, de hát mint tudjuk, a szőlőből nagyon nehéz igazán jó pálinkát készíteni, nem is biztos, hogy egyből azzal kéne kezdenie az embernek. De a válaszon még inkább meglepődtem, mint a kérdésem feltevésének az okán. Kedves volt főnököm ugyanis kijelentette, hogy neki arra aztán végképp nincs ideje, hogy a gyümölcsfákkal és az egyéb növényekkel szenvedjen gyümölcstermesztés címen, úgyhogy majd mindig beszerzi a piacon az aktuálisan éppen megkívánt gyümölcsöt, és azokból lesz a cefre, majd utána a finom pálinka. Itt már nem csak én, de mindenki más is nevetett egy picit, és piszkálódtunk, hogy de hát a házi pálinkánál pont az a gondoskodás és szeretet adja meg az ízt, amivel a gazdák a gyümölcs virágzásától a pohárba kerüléséig végigkísérik a pálinka életét. Arról nem is beszélve, hogy a pálinkát hatalmas mennyiségű cefréből nyerik, melyhez szintén hatalmas mennyiségű gyümölcsnek is kell társulnia. A nagymennyiségű gyümölcs pedig nagymennyiségű kiadást is eredményez. Volt kollégám kicsit viccesen még a szemére is hányta, hogy ezen túl dolgozhatunk ötször olyan keményen, mint eddig, hogy ezt a legújabb hobbiját fedezni lehessen a kedves főnökúrnak.

Végül rettentően befürödtünk a piszkálódásokkal, heccelésekkel, ugyanis hatalmas sikert aratott a pálinkafőzdéjével. Be is vette a cégcsoportjába, mint másodlagos főtevékenységet, valamint már növekedett a birtok és a főzde is, így most már az ott dolgozók is részesülhetnek a tartós bérlet keretein belüli cégautó használatban, főleg amikor az aktuális céges buliról kell a sok, gyenge embert hazafuvarozni.